Miért harcolnak a bébi csirkék?

A táplálkozás az egyik vezető szempont, amely meghatározza a bizonyos betegségekre való fogékonyságot. Mint ilyen, az emberek eléggé óvatosak, hogy a legjobb élelmiszereket szerezzék be. Ez látta, hogy az emberek a közelmúltban elkezdték termeszteni az élelmiszereiket, hogy garantálják a legmagasabb szintű egészséget. A legtöbben a hús és tojás céljából történő csirketenyésztés felé fordultak. Néhányan háziállatként is tartanak csirkéket.

A csirkék a legtöbbet tanulmányozott állatok közé tartoznak, a legtöbb kutató a viselkedésükre összpontosít. A csibék háromnapos korukig nem mutatnak kompetitív viselkedést. Tizenhat napos koruk körül észrevehetjük, hogy a csibék elkezdenek verekedni. Bár a verekedések a legtöbb esetben nem olyan súlyosak, mégis nyugtalanító lehet, ha nem tudod, miért verekednek a csibék.

Hogy megnyugodjon, amikor a csibéi veszekedni kezdenek, íme néhány információ ennek a viselkedésnek az okairól és a legjobb beavatkozásról.

Okok Baby csirkék harcolnak

Ha azt veszi észre, hogy a csibéi veszekednek, az alábbiakban néhány okot talál, amiért ezt tehetik.

1. A sorrend felállítása

Egyszerűbben fogalmazva, a csipkedési sorrend az egyes csirkék társadalmi rangját jelenti az állományon belül, beleértve a kakasokat és a tyúkokat is. Az agresszívebb, nagyobb csirkék be akarják bizonyítani a nyájnak, hogy ők a legerősebbek, és így megérdemlik, hogy a rangsor élére kerüljenek.

A fiókák gyakran már tizenhat napos korukban harcolni kezdenek a rangsorolásért. A csak nőstény fiókákból álló állományokban a sorrend általában akkor alakul ki, amikor a fiókák nyolchetesek lesznek. A hím fiókák esetében a sorrend kialakítása ennél tovább tart.

Amikor a csipkedési sorrendért harcolnak, észre fogod venni, hogy a fiókák elkezdenek mutogatni magukat, kukorékolnak a többi csibére, pufogtatják a tollaikat és büszkélkednek. Ha ezt teszik, és a csirke, akivel szemben próbálnak fellépni, nem hátrál meg, akkor elkezdődik a harc, hogy eldöntsék, ki a jobb a kettő közül.

Ne feledje, hogy a fiókái által kialakított hierarchiarendszer természetes, és ősidők óta szolgálja a különböző madarakat. Bár számodra erőszakosnak tűnhet, és néha sérülést okozhat a fiókáknak, ez az ő rendszerük. Ezért a legjobb, ha tiszteletben tartjuk, de lépéseket teszünk a sérülések elkerülése érdekében.

2. Harc az ételért

Mint szinte minden állat, a csirkék is kissé nyűgösek tudnak lenni, ha nem kapnak rendesen enni. Ez gyakran akkor van így, ha több csirkét tartunk, mint amennyit el tudunk látni. Bár a legtöbb ember azért vág bele a csirketenyésztésbe, hogy a tojás- és húsvásárlás elkerülése révén pénzt takarítson meg, kevesen számolnak az állatok gondozásának költségeivel.

Lehet, hogy kezdetben némi pénzt veszít, amikor megpróbálja kitalálni, mennyit kell etetni a csirkéket, de idővel megtanulja, hogy mennyi takarmányt kell vásárolnia. A legjobb, ha kezdetben inkább a túl sok, mint a túl kevés tápot választja. Gondoskodjon arról is, hogy a csirkék elegendő vízhez jussanak.

3. Különböző méretű csibék

A tyúkólban a nagyobb madarak gyakran harcolnak a kisebb, gyengébb madarakkal, amikor felállítják a csipkedési sorrendet. Nem tanácsos különböző méretű csibéket ugyanabba a ketrecbe tenni, mert a nagyobbak elkezdenek majd verekedni a kisebbekkel.

Ne helyezzen csibéket olyan ketrecbe, amelyben kifejlett tyúkok vannak. Feltételezhetjük, hogy az anyatyúk megvédi a fiókákat, de ez nem mindig van így. A kifejlett madarak még mindig harcolni fognak ezekkel a fiókákkal, és az anya kevéssé tudja majd kontrollálni a helyzetet. Törekedjen arra is, hogy egy tyúkólban ugyanaz a fajta csirke legyen, hogy csökkentse a különböző méretű csibék esélyét.

4. Túlzsúfolt szoba

A csibék közötti harcok gyakori oka a csirkeólban a túlzsúfoltság, kivéve a csipkedési sorrendet. Ez gyakran előfordul az üzemi gazdaságokban, ahol a csirkéket testről testre helyezik el, hogy maximalizálják a gazdák nyereségét. Túlzsúfoltság esetén a csibék elkezdik csipkedni egymást, mivel harcolnak egy kis személyes térért.

Az üzemi gazdaságokban azért végzik a fakitömést, hogy a csibék ne sérüljenek meg a helyért való tülekedés közben. Mindazonáltal ez nem lesz hasznos megoldás a túlzsúfoltságra az Ön farmján, mert ez is stresszelni fogja a csirkéket, és csökkenti a tojástermelésüket.

5. Kannibalizmus

A csirkék fehérjéi létfontosságúak a lábkörmök, a csőr és a tollak kialakulásához. A csirkéknek szánt kereskedelmi takarmányok fehérjéket tartalmaznak, amelyeket a nap folyamán férgekkel, gyíkokkal, bogarakkal és kígyókkal lehet kiegészíteni.

Ennek ellenére vannak olyan időszakok, amikor a csirkéknek extra fehérjékre van szükségük. Ezek közé tartoznak a nagy stresszhelyzetek, a téli időszak, amikor a csirkék nem fognak sokat táplálkozni, és az őszi vedlés idején. A csirkék aktivitási szintjétől és életkorától is függ, hogy mennyi fehérjére van szükségük.

A csirkék harcának egyik oka a kannibalizmus, amikor nem jutnak elegendő fehérjéhez a különböző időszakokban felmerülő szükségleteiknek megfelelően. Ebben az esetben a madarak egymás bőrének rágcsálásához folyamodnak, amikor a fehérjeszükségletük kielégítése érdekében harcolnak.

Megölhetik egymást a csibék?

Igen, sajnos a csibék verekedés közben megölhetik egymást. Gyakran durván csipkedik egymást, amikor kialakítják a szociális hierarchiát, és könnyen megölnek egy gyenge vagy sérült madarat, amelyet az állományba hoznak.

Sajnos a csirkékbe az evolúció révén vérszomj költözött. Ha megéreznek egy kis vérszagot, a madarak gyakran őrjöngeni kezdenek. Így még az ártalmatlannak tűnő verekedés is, amely egy csepp vért vonz, gyorsan kiboríthatja a madarakat, és a sérült madarat holtan hagyhatja.

Mi a teendő, ha a harc elmérgesedik?

Néhány harc a csirkék között várható. Ha azonban úgy ítéli meg, hogy a csirkéi közötti harcok kezdenek kicsúszni a kezéből, az alábbi lépésekkel kezelheti a helyzetet.

• Biztosítson elegendő helyet a csirkéknek. A minimálisan ajánlott hely egy tyúkólban tyúkonként 3-4 négyzetméter. Ha szabad tartás mellett dönt, a helynek madaranként 250 négyzetlábnak kell lennie, hogy mindannyiuknak elegendő táplálkozóhelye legyen. Ha túl sok madara van, fontolja meg az állomány csökkentését.
• Legyen elegendő tál és vizes palack a csirkék számára, hogy ne verekedjenek az etetésen. Egy nagy tál gyakran elég három tyúknak.
• Ellenőrizze a csirkéknél a betegség jeleit, és különítse el a beteg csirkéket. Bizonyos állapotok miatt a csirkék elvérezhetnek, és az egészségesek megtámadhatják őket. Ráadásul az egészséges csirkék a beteg csirkét gyengének tekinthetik, és megtámadhatják, hogy kialakítsák a csipkedési sorrendet.
• Az új csirkéket párban vezesse be az állományba, és először egy elszigetelt helyre helyezze őket, hogy a többieknek legyen idejük megszokni őket.
• Ha valamelyik beteg csirke meggyógyul, mielőtt visszahelyezné a ketrecbe, fürdetné meg. Bár a csirkék megfürödhetnek a porban, majd csőrükkel ápolhatják magukat, ezek a lépések gyakran nem elegendőek ahhoz, hogy megszabaduljanak a betegség után a tollukon lévő összes férgektől, ürüléktől és vértől. Ezek a férgek, a vér és az ürülék miatt más csirkék megtámadhatják a gyógyult csirkét.
• Ha a csirkék unatkoznak, elkezdhetnek harcolni, hogy elfoglalják magukat. Ennek elkerülése érdekében a legjobb, ha megfelelően szórakoztatjuk az állományt. Rakhatsz némi szénát a ketrecbe, hogy a csirkéknek legyen hova ásniuk a finomságok vagy bogarak után. Ha a csirkeólba némi dekorációt, például tükröket vagy ülőrudakat helyezel el, az szintén ad valami felfedezni valót a madaraknak.

Következtetés

A legtöbb gazda az agresszív madarak elkülönítése mellett dönt, ha veszekedést észlel, de ez általában csak átmeneti megoldás. Függetlenül attól, hogy mi az oka a csirkék közötti vitáknak, a fenti információk bebizonyították, hogy van rá megoldás.

Határozza meg a csirkék közötti harcok okát, majd oldja meg a problémát. Ezáltal nyugodt marad az állománya, és a konfliktusok száma minimálisra csökken, amíg nem kell újratárgyalni a rangsort.